A neve az orosz cамо– (szám-: maga) és вар- (vár: főz) szóképzés. Jelentése: magától forral.
A szamovár Közép-Ázsiából egyes források szerint Kínából került az Orosz Birodalomba. Eredetileg nem kizárólag teavíz forralására használták, hanem mint fával, vagy faszénnel fűtött forróvíztároló funkcionált. Különösen a faszénnel fűtött változata, ha reggel begyújtották, egész nap biztosította a ház konyhájának forróvíz ellátását.
Története
Az első, feljegyzésekben dokumentált szamovárkészítő üzemet Fjodor Liszicin tulai fegyvermester alapította 1778-ban. Az üzem 1803-ban már 26 alkalmazottal dolgozott. A rézből készült szamovárok már ekkor különböző formában készültek: váza alakú, hordó alakú, tojás alakú, stb.
A 19. század végén főleg Oroszország közép-ázsiai területén megjelentek a petróleum fűtésű szamovárok, majd a 20. század 30-as éveiben piacra kerültek az első elektromos szamovárok is.
Felépítése
Napjainkban fűtését tekintve 3 alapvető típus ismert:
- Elektromos szamovár
- Szilárd tüzelésű szamovár (faszénnel, szénnel, vagy fával fűtött)
- Kombinált fűtésű szamovár
Függetlenül a szamovárok formájától alapvetően nagyon hasonlóan épülnek fel. Minden szamováron megtaláljuk a következő részeket:
- чайник (csájnyik) – csőrös teáskanna, amiben a teasűrítményt (заварка (závárká) ) tartják melegen
- ситечко (szitecsko) – fém teaszűrő; félgömb alakú a teáskanna csőrébe tűzik
- конфорка (kánforká) – koronához hasonló teáskannatartó a szamovár tetején
- душничок (dusnyicsok) – szellőzőnyílás a szamovár tetején, amelyek egyben túlnyomástól is védenek, és a rajtuk kiáramló pára melegen tartja a teáskannát
- труба (trubá) – az alján lévő rácsra helyezték a tüzelőanyagokat
- кран (krán) – csap, ezen engedik ki az edényből a forró vizet
- ветка (vetká) – a csap fogója, lényegében egy egyszerű kétállású szelep (szó szerint ág, gally)
- репеёк (repejok) – díszítőelem a csapon
- шейка (sejká) – nyak, amin víztattartály áll, felül kiszélesedő szélén szellőzőlyukak biztosítják az oxigénbevitelt
- поддон (poddon) – talpazat; általában négyzetformájú alj, négy lábbal
A szamovár belsejében található a tűztér (faszenes szamovár esetén ide töltik be, és itt égetik el, a fűtésre használt faszenet, faforgácsot stb.), vagy az elektromos fűtőszál.
Teázás orosz módra
Az orosz teázás (csájepityije, чаепитие) alapja a szamovár (самовар) és a teaeszencia (závárká, заварка). A teát üvegpohárból (sztákán, стакан) isszák, amelyet füles, fém pohártartó (podsztákánnyik, подстаканник) foglal be. A tealevelet teáskannába (csájnyik, заварной чайник) teszik, a szamovár ugyanis nem teafőző, hanem vízforraló. Eredetileg bronzból, sárga- vagy vörösrézből készül, közepén egy cső megy végig, ebben ég a faszén, az alsó része egy urna, amelyből a felforralt vizet egy csapon engedik ki. A belső cső kéményben végződik, amire rá lehet ültetni a teáskannát. Az orosz szamovárgyártás központja 1745 óta Tula, ezért a mondás: „Szamovárt szállít Tulába”, annyit tesz: „vizet hord a Dunába.”
A teázáshoz a teafüvet (grúz, vagy indiai fekete teát) egy kisméretű ezüst, vagy porcelán kannába helyezik, majd felöntik lobogó vízzel. Ez a teasűrítmény oroszul a závárká (заварка). Teázáskor először ebből, a szamovár tetején elhelyezett kis kannából öntenek egy-két ujjnyi teasűrítményt a fém pohártartóban elhelyezkedő üvegpohárba és ezt eresztik fel forróvízzel a szamovárból. A teát többnyire cukor nélkül fogyasztják, kis tányérkából speciálisan készített lekvárt, mézet, süteményt vagy különböző pralinékat fogyasztanak hozzá.
“A Popoff Testvérek magyar nyelvű Árjegyzéke így írja le a szamovártea receptjét az 1900-as évek elején:
„A tea elkészítéséhez a legalkalmasabb egy porcelán vagy fayance teáskanna, amelyet előre megmelegítünk. Azután beletesszük a megfelelő mennyiségű tealevelet (minden 2 csészére egy teli kávéskanállal), forró vizet öntünk rá a szamovár csapjából, és körülbelül 5 percig állni hagyjuk. Az így nyert eszenciát a csészékbe töltjük, és forró vízzel felhígítjuk. Az így elkészített tea feltétlenül a felhasznált tea minőségének felel meg.“
Több helyen az eszenciát először szalvétával letakarják, majd a szamovár kéményére teszik és öt percig gőzölik, csak ezután töltik a csészékbe. A teát kockacukorral, citrommal és vodkával ízesítik, de isszák lekvárral is. Néha a tealevelekkel együtt forráznak 3-6 szegfűszeget, kevés fahéjat, reszelt narancs- vagy citromhéjat. Szibéria több helyén a fogak között tartott kockacukron keresztül isszák a teát.
Az oroszok délután és a főétkezések után teáznak, nem közben.
Kalinka Szamovár
Valójában a szamovár, mint szeszes ital a Kalinka vodka egyik fajtája. Nevét a tradicionális orosz teakészítés eszközéről, a szamovárrol kapta. Mézzel és tea kivonattal ízesített vodka. Ötvözi az orosz tea és vodka készítési hagyományokat.
Szamovár a művészetben
Forrás: wikipedia.org